KARÁCSONY


KARÁCSONY

ŐSI ÜNNEPÜNK,              

nem a fenyőfa, hanem

a fény születésének

ünnepe,

az Ég misztériuma

 

Karácsony ünnepe minden ember számára mást jelent, más tartalommal bír. Meghatározza ezt a neveltetés, a család szokásai, melyben felnőttünk, az adott időszak általános nézetei, azok az információk, melyeket róla olvasott, és még sok egyéb hatás.

Ha utána nézünk kiderül, hogy ez az ünnep már több ezer évvel Jézus előtt is létezett.

Az őszi napéjegyenlőség (szeptember 21.) elmúltával az északi féltekén egyre rövidülni kezdenek a nappalok. E hónapokon át tartó folyamat félelemmel tölthette el a valamikori embert. Nem értette, hogy mi történik. De azt sejtette, hogy sötétség és fagyos halál várhat rá, ha a napok rövidülése folytatódik.  Megpróbálta hát megmagyarázni, megérteni ezt a folyamatot. Az ember valaha tudta, hogy a Nap éltető meleget adó csodálatos isteni fény. Sugarai által zöldbe borul a természet, az állatok utódokat hoznak a világra, beérik a termés. De ezt az életet adó fényt valami sötét hatalom támadja, és el akarja pusztítani minden évben. Úgy gondolhatta hát, hogy hatalmas küzdelem zajlik a fény és a sötétség között. A Nap egyre gyengül, és sötét ellenfele diadalmaskodni látszik. December 21-én azonban fordul a kocka, a Nap új erőre kap, csodálatos erővel újjászületik.

 A téli napforduló őseink életében is jelentős ünnep volt, összegyűltek, magukkal hozták a Nap madarakat, a kerecsensólymokat.

Ekkor, az egész évi tanítgatást, gyakorlást követően először röptették fel őket a levegőbe, a táltosok áldását követően.

Ezt nevezték Kerecseny ünnepnek, amelyet később betiltottak a táltos vallással együtt.

 A Karácsony ünnepe az ősi hitvilágban is a legfontosabb napok közé tartozott.

A Mithrasz-kultuszban december 25-én ünnepelték Istenük születését. /Egyes vélemények szerint a keresztények a IV. sz. második felétől vették át ezt az ünnepet a Mithrasz-kultuszból/. Mithrasszal először a perzsa, majd némi áttétellel az indiai mitológiában találkozhatunk. Idővel pedig számos európai és keleti kultúrában éreztette hatását, a legismertebbé a Római birodalomban vált.

 Mithrász (Ő a felkelő nap istene) ünnepén, a téli napforduló után pár nappal ünnepelték a fény születését a sötétségből. Az északi féltekén ilyenkor kezd el növekedni a nappalok hossza, amitől a földművelő emberek meleget és majdan bő termést remélnek. Azonban a fény születésének van spirituális jelentése is. A fény a belső, a lélek fényét, a tudatosságot szimbolizálja, így ez a szimbólum a tudatosság növekedését, ébredését is jelenti.

LÉLEK FÉNYE

Eredendően tehát a  Nap, a fény, az élet erőinek diadalmaskodását ünnepeljük Karácsonykor, az élet ünnepén.

 Karácsony napján valaha szokás volt tüzet rakni az ország különböző pontjain, ezzel is segítve a fény győzelmét, az újjászületést, a megtisztulást. 

 Ezen a napon a fény, az élet erőinek diadalmaskodását, magát az ezerarcú életet ünnepeljük meg.

 Ezen a napon kissé mi is újjászületünk, egy kicsit mi is átgondoljuk a mögöttünk hagyott évet.

 Ez az egyik legjelentősebb ünnep, amelyet csakúgy, mint eleink, mi is családunk, barátaink, szeretteink körében töltünk, megértve a titkot, felfogva azt a roppant hatalmas erőt, amely ezen a napon megálljt parancsol a hanyatlásnak, a sötétnek, és ismét a fény erősödését hozza el nekünk.

 

Ahogyan a téli napfordulókor a sötétség elhatalmasodásának vége van és felváltja azt a világosság, a fény növekedése, úgy ez a szimbólum a tudatosság eljövetelét jelenti az eddig uralkodó tudatlansággal szemben. Hiába növekszik a sötétség, a tudatlanság, a legmélyebb ponton átfordul ez a folyamat, és elkezd növekedni a világosság, a bölcsesség és a tudatosság.
Vagyis ez a remény napja is, azt jelenti, hogy képesek vagyunk megújulni, fejlődni, a pozitív irányba változni.

A korábbi, ősi kultúrákhoz, hitvilághoz hasonlóan Jézus születése és élete is ennek a szimbóluma.  Ahogyan az éjszakai égbolton feltűnt egy fényes csillag és mutatta a betlehemi bölcseknek az utat, úgy mutatta meg Jézus is az igaz értéket kora eltorzult lelkű és gondolkodású, csak a fizikai örömöknek élő, a lélek fényét elveszítő embereinek.
Egy olyan világba született, ahol Isten tanítását már rég félreértelmezték, ahol a tudatlanság, az embertelenség és a bűn uralkodott. Ebbe a szellemi sötétségbe hozta el újra az isteni tudatosságot, amely végül visszatereli az eltévelyedett lelkeket az igazsághoz, a szeretethez, végső soron pedig Istenhez.

Ha ilyenkor nem csak az ajándék beszerzéssel, Karácsonyfa díszítéssel, sütés-főzéssel foglalod le magad, hanem időt szentelsz az elmélyülésre, a befelé figyelésre, a változás tudatosítására is, akkor a legjobb úton jársz, hogy megértsd ezt a misztériumot, amit KARÁCSONYnak hívunk.

Az ünnep napja szent nap. Célja a mindennapokból való kilépés, a lélek felé fordulás, lélekkel, szeretettel való átitatódás, hogy aztán a Lélek töltse meg a mindennapokat is.

És különösen igaz ez a Karácsonyra. Jézus születése a Fény születése, ahogyan ez megtörténik ilyenkor a természetben is. Fordul a kerék, a téli napfordulóval hosszabbodni kezd a nappal, Fénnyel töltődik meg az addigi sötét.

Minden Karácsony emlékeztet a valódiságunkra, a Fény-Magra, ami a Lélekben világít. Az ide való visszahúzódás, ennek felfedezése és kiárasztása teszi Üneppé ezt az Ünnepet, majd pedig a hétköznapokat is.

Várlak Téged közös ünnepi hangolódásra, ha szeretnél a szeretetben kinyílni, és tiszta érzésekkel megérkezni Karácsony Ünnepére.

HARMONIA KARÁCSONY

  1. 2014. december 18-án 18 órakor találkozunk a

HARMÓNIA KLUBBAN

a szokott helyen.

Ha van kedved készülhetsz egy kis meglepetéssel, vagy süteménnyel.

Meleg, családias hangulatban, beszélgetéssel, meditációval hangolódunk rá az ünnepekre.

Szólj hozzá

Be kell jelentkezned hozzászólás beküldéséhez.

See also: