HISZEK AZ EGYSÉGBEN – 2011. 11. 11.

“Az álom kiteljesedett. Fény voltam. Egyszerre léteztem mindenütt, mert fény voltam. Minden sejtem megnyílt és a dimenzióim kitágultak. A Fény birtokba vette a testemet, és a sejtjeim megadták magukat. A Fény az Élet Kódja volt és én magamban hordoztam. Az érzékeim válaszoltak, és megengedték, hogy a Fény irányítsa bennem a tudatosság áramlását. És pontosan ezt tette a Fény, harmóniát hozott minden atomba és előhívta a tökéletességet. Táncoltak a sejtjeim, örömmel adták meg magukat a Fénynek és emlékezni kezdtek a mátrixom kódjaira. Minden minőségem világossá vált, a testeim összehangolódtak, lecsendesedve a hívásban. Kommunikáltak egymással, egyik a másikkal, megosztották a nézőpontjaikat és különbözőségeik összeolvadtak az Egységben.” (Flo Aveia Magdalena, Emlékszem az Egységre, Mária Magdaléna története)

2011.11.11-én este 6 órakor Pécsett a Kossuth téren, Budapesten a Parlament előtt, és még az ország több városában történt valami csoda.

Jöttek az emberek, és meggyúltak a mécsesek. Egyik a másik után.

Összekapcsolódtunk a szeretetben és az egyetértésben. Félretettük a különbözőségeket, a szétválasztottságot.

Az összekapcsolódás célja az volt, hogy megmutassuk: Össze tudunk fogni azért, hogy az ország valamennyi lakosának érdekét figyelembe vevő döntések szülessenek, amelyek az egységet szolgálják és nem a megosztottságot. Nem vagyunk különállóak. Az EGY-ből érkeztünk mind ebbe a gyönyörű Földi létbe.

Mutassuk meg, hogy ITT vagyunk, JELEN vagyunk, és EGYÜTT vagyunk!

Hiszen képesek vagyunk egymással és egymásért élni és cselekedni. Tudunk a másik kezét megfogva együtt gondolkodni.


Az Isteni nem egy távoli cél, hanem annak felismerése, hogy a része, egy darabja vagyok. Önmagából hozott létre. Bennem van az „isteni szikra”, mely a szeretet lángját fellobbantja. Fény vagyok, a Szeretet eszenciája, testbe sűrűsödött Isteni Fény vagyok. És mindannyian azok vagyunk. Az égen úszó felhő is az. A föld, és a földből kibújó és illatát ontó rózsa is az.
Hihetetlenül szerencsések vagyunk, hogy ezen a csodás bolygón élünk, ahol annyiféle ízen, formán, hangon, illaton, látványon keresztül fedezhetjük fel az Isteni Fényt. Magunkban és másokban.
És pénteken este ebben a 11 percben ez a mindannyiunkban ott lévő fény összekapcsolódott, tovább erősödött, megsokszorozódott. Aki ott volt érezte az erőt, és az eggyé olvadást a szeretetben.

Sokszor elfelejtjük ezt a mindennapokban, a mókuskerékben rohanva. Panaszkodunk, harcolunk, és a félelmeket választva elveszünk a szétválasztottságban. Nem ez az otthonunk. Nem ilyenek vagyunk! De van út ami hazavezet: a SZÍV és a SZERETET választása.
És persze számtalanszor száműzzük innen magunkat. Aztán hazatalálunk, amikor egymás szemébe nézve a másik Lelkét látjuk és öleljük át.
Bármelyik pillanat lehet hazatalálás és a szeretet, a fény választása. És pont annyira egyszerű, ahogy az két napja történt ott a Téren. Csak rajtunk múlik.

John Lennon már sok évvel ezelőtt megénekelte ezt a világot:

John Lennon. Imagine (Képzeld el)

Képzeld el, hogy nincs menny

Könnyű, ha megpróbálod

Nincs pokol alattunk

Fölöttünk csak az ég

Képzeld el az összes embert

Ahogy csak a mának él.

Képzeld el, hogy nincsenek országok

Nem is nehéz megtenni

Nincs, amiért ölni vagy meghalni kéne

És nincsenek vallások

Képzeld el az összes embert

Ahogy békében élik életüket.

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok

De nem én vagyok az egyetlen

Remélem, egy napon majd csatlakozol hozzánk

És a világ egyként fog élni.

Képzeld el, hogy nincs tulajdon

Csodálom, ha el tudod

Kapzsiságra vagy éhségre nincs szükség

Minden ember testvére a többinek

Képzeld el az összes embert

Megosztván egymással az egész világot.

Mondhatod, én csak egy álmodozó vagyok

De nem én vagyok az egyetlen

Fogd meg kezem és csatlakozz hozzánk

És a világ EGYként, fog élni.

Teremtsük hát meg! Csak rajtunk múlik!

Szólj hozzá

Be kell jelentkezned hozzászólás beküldéséhez.

See also: